Tájékoztató a Kúria (Mfv.II. 10.037/2019/3.) számú ügyben hozott határozatáról.
A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint az alperesek adminisztrátor munkakörben álltak az alperes alkalmazásában, munkaköri feladatuk volt a munkáltató által kezelt társasház közös költségének beszedése. A befizetést a tulajdonosok részben bankszámlára, részben a felperes irodájában készpénzben teljesítették, amelynek őrzése biztosított volt. A kialakult gyakorlat értelmében bizonyos összeghatáron felül az alperesek külön-külön vitték a pénzintézetbe a kasszájukban lévő pénzt. Az alperesek munkaköri leírást nem kaptak és a felperes ügyvezetője pénzkezelési szabályzatot sem adott át részükre, munkaköri feladataikat az ügyvezető szóbeli tájékoztatása alapján látták el.
A könyvelő jelzését követően a felperes ügyvezetője 2015. március 24-én ellenőrzést tartott és a felvett jegyzőkönyv szerint 1.518.270 forint pénztárhiányt állapított meg.
A felperes az eredménytelen büntetőeljárást követően 2016. április 5-én kelt levelében felszólította az alpereseket a pénztárhiány megfizetésére.
A felperes a keresetében elsődlegesen a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 180.§-a alapján, másodlagosan az Mt. 179.§- alapján kérte kötelezni az alpereseket személyenként 759.135-795.135 forint kártérítés és ezen összeg kamatainak megfizetésére.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a kötelezte az alpereseket személyenként 759.135.-forint kártérítés megfizetésére. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint megőrzési felelősség esetén a munkavállaló felelőssége objektív és a kimentési ok bizonyítottsága hiányában az alperesek a kár megfizetése alól nem mentesülhetnek.
Az alperesek fellebbezése alapján eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és az alpereseket terhelő tőkemarasztalás összegét személyenként 506.090.- forintra leszállította. A jogerős ítélet indokolása szerint az alperesek megőrzési felelőssége mellett a kármegosztás Mt. 179.§ (4) bekezdésében foglalt rendelkezése is alkalmazható akkor, ha a munkáltató vétkes magatartása is közrehatott a kár bekövetkeztében. A másodfokú bíróság a munkáltató közrehatásaként értékelte a pénzkezelési szabályzat hiányát, a pénzkészlet rendszeres ellenőrzése elmulasztását, valamint azt, hogy az utalványozással megbízott személy volt a pénztár ellenőrzője.
A felperes felülvizsgálati kérelme alapján eljárt Kúria az Mfv.II. 10.037/2019/3. számú ítéletével a jogerős ítélet azon rendelkezését, amelyben az alperesek marasztalásának összegét személyenként 506,090.- forintra leszállította, a perköltségre és az illetékre vonatkozó rendelkezésekre is kiterjedően hatályon kívül helyezte és a közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta.
Ítéletének indokolása szerint a felülvizsgálati kérelem megalapozottan panaszolta a két felelősségi alakzat szabályainak jogszabálysértő együttes alkalmazását. Megállapította, hogy az Mt. 179.§-a szerinti vétkességi felelősség esetén a munkavállaló magatartását kell vizsgálni, azt, hogy a munkaviszonyból származó kötelezettségei teljesítése során úgy járt-e el, ahogy az adott helyzetben elvárható. Ez esetben a bekövetkezett kár viselése tekintetében jelentősége lehet a munkáltató magatartásának is. A megőrzési felelősség esetén azonban a munkavállaló kártérítési felelőssége kimentéses. Akkor mentesülhet a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a hiányt részéről elháríthatatlan ok idézte elő. Ezért ha a megőrzési felelősség Mt. 180.§ (1) bekezdése szerinti jogalapi elemeit a munkáltató bizonyítja, és ezzel szemben a munkavállaló a felelősség alóli mentesülést nem bizonyítja és az Mt. 180.§ (2) bekezdésére nem is hivatkozik, nincs helye kármegosztásnak egymagában a munkáltató vétkes vagy felróható magatartásának értékelése alapján minden kétséget kizáró közrehatás és okozati összefüggés hiányában.
Budapest, 2019. október 10.
A Kúria Sajtótitkársága