A vezetői megbízás visszavonása tárgyában döntött a Kúria

Nyomtatóbarát változat
Dátum: 
2019. október 3.

Tájékoztató a Kúria Mfv.II.10.066/2019. számú ügyben hozott döntéséről.

A felperes határozatlan idejű közalkalmazotti jogviszonyban állt az alperesnél. A munkáltató pályázatot írt ki a gépjármű osztályvezetői feladatok ellátására. Sikeres pályázatot követően az osztályvezetői feladatok ellátására a felperes vezetői megbízást kapott. Több mint fél év elteltével a munkáltató új vezetője visszavonta a felperes vezetői megbízását és eredeti szakértői munkakörben foglalkoztatta továbbá a felperest akként, hogy a továbbiakban sem vezetői pótlékot, sem munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt nem folyósítottak a számára.

A felperes a vezetői megbízás visszavonása jogellenességének megállapítását és illetmény-különbözet megfizetése iránt keresetet terjesztett elő. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság felperes keresetének helyt adott, a határozatot a másodfokú bíróság helybenhagyta.

Az alperes felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. A munkáltató az elsőfokú eljárás során nem, csupán fellebbezésében fejtette ki azon álláspontját, hogy a felperes gépjármű osztályvezető munkakörbe történő kinevezése jogszabályba ütközik, a felperes nem rendelkezett megfelelő műszaki végzettséggel az adott vezetői feladatok ellátására, ezért az érvénytelen volt. Szerinte a vezetői megbízás visszavonása annak észlelése után a jogszabályba ütköző helyzet felszámolására irányuló intézkedés volt azzal, hogy a felperes részére az eredeti, műszaki végzettséghez nem kötött munkakör került felajánlásra. Érvelése alátámasztásaként hivatkozott az EBD.2017.M.12. számú eseti döntésre is, miszerint a kinevezés semmisségét az elsőfokú bíróság hivatalból lett volna köteles észlelni. Az alperes felülvizsgálati kérelmében ezen túl kifogásolta azt is, hogy amennyiben a másodfokú bíróság észlelte a semmisségi okot, úgy meg kellett volna adnia a feleknek a szükséges tájékoztatást, nem utasíthatta volna el a törvényszék a semmisséggel kapcsolatos fellebbezési érvelést a Pp. 253. § (1) bekezdésére figyelemmel.
Az érvénytelenségi perekben felmerülő egyes eljárásjogi kérdésekről szóló 2/2010. (VI.28.) PK vélemény 4.a. pontja szerint a bíróságnak csak a rendelkezésére álló bizonyítási anyag alapján tényként egyértelműen megállapítható, nyilvánvaló semmisséget kell hivatalból észlelnie. A semmisség megállapíthatósága érdekében a bíróság hivatalból bizonyítást nem folytathat le. A perbeli esetben az elsőfokú eljárás során nem merült fel adat arra, hogy a felperesnek a járművezetői osztály vezetésére adott vezetői megbízása jogszabályba ütközött, ezért semmis, erre maga a munkáltató sem hivatkozott. A semmisség hivatalból történő észlelése a másodfokú eljárásban is kötelezettsége a bíróságnak, ott azonban abban az esetben merülhet csak fel, ha az elsőfokú eljárás adataiból a semmisségi ok fennállása egyértelműen megállapítható. A fellebbező fél által előadott új tény, vagy új bizonyíték figyelembevételével a semmisség akkor állapítható meg, ha fennállnak a Pp. 235. § (1) bekezdésében foglalt feltételek. A perbeli esetben mindez nem volt megállapítható. Az elsőfokú eljárás iratanyagából a másodfokú bíróság nem juthatott arra az egyértelmű álláspontra, hogy a felperes vezetői megbízása vonatkozásában semmisségi ok állt fenn, az alperes pedig e körülményre fellebbezésében új tényként, illetve körülményként hivatkozott. Mindezekre tekintettel jogszerűen mellőzte a másodfokú bíróság az érvénytelenség vizsgálatát a másodfokú eljárás során.

Budapest, 2019. október 3.

A Kúria Sajtótitkársága